Magyarország magára talál

„Az új, G. Fodor Gáborral közös rovatunk címe jövő idejű, de hogy tudjuk, hol lesz a labda, hol kell majd nekünk is lennünk, ahhoz az elején érdemes belenézni a visszapillantó tükörbe, hogy lássuk, hogyan jutottunk el oda, hogy Magyarország magára talált, hogy ma a jövő iránt újra nagy reményeket táplálhatunk.

Ez – Békés Márton mértékadó kategorizálása szerint is – önálló korszaknak számít, és akkor az első Orbán-kormány idejét még nem is számoltam bele. Pedig már akkor nagy lendülettel megindult az országépítés. Az 1998-ban kezdődő első négy év az addigi majd’ egy évtizedhez képest teljesen új, friss, nemzeti célokat jelölt ki és a külső függés felszámolására törekedett, azonban – a rendszerváltoztatás zavaros körülményeinek terhelő hatása alatt és koalíciós parlamenti háttér miatt – azt gúzsba kötve kellett végigvinni. Az akkori polgári és keresztény alapú kormányzás a tanulás, a tapasztalatgyűjtés időszaka volt. A nemzeti kormányzás társadalmi bázisa épp csak létrejött, és akkor még nem is bizonyult ütésállónak.

Magyarországon a tizenöt év folyamatos kormányzás történelmi rekord. Ha pedig nem csak Orbán Viktor miniszterelnöki székben eltöltött éveit nézzük, hanem az egyes választásokon kapott szavazatokat, az emberek támogatását is hozzávesszük, még kiemelkedőbb az elsőség, a miniszterelnök és a Fidesz-közösség politikai teljesítménye.

Parlamenti választáson a magyar történelemben egyetlen párt(szövetség) sem kapott még soha annyi szavazatot, amennyit a Fidesz-KDNP 2022 áprilisában. Akkor, több mint egy évtized megszakítatlan nemzeti kormányzása után, a magyar történelem legnagyobb demokratikus felhatalmazottságú kormánytöbbsége jött létre. Az a választás már semmilyen mérce szerint sem valami ellen való szavazás volt, hanem a korábbi tizenkét év igenlése.

Modern, minden felnőtt magyar állampolgárra kiterjedő szabad választási jog alapján a Fidesz és a folyamatosan többször újraválasztott miniszterelnök tehát utcahosszal vezeti a történelmi választási statisztikát, de az Európában ma jellemző, kontinentális választási rendszerekben is kivételes. Szűkebb térségünkben nincs példa hasonló eredményre, a legközelebbi hozzánk hasonlítható eset is sok száz kilométerre van és az is párját ritkítja az európai kontinensen: Bajorország és a CSU. Sajnos a sorozatos német hibáktól és tévedésektől a bajorok sem menekültek meg, ezért erről már csak múlt időben beszélhetünk.

A történelembe és a nagyszabású, nemzetek közötti versenybe mégsem elsősorban a hallatlan szavazatszámokkal és évekkel kifejezhető mérce alapján fog bekerülni a jelenkor Magyarországa, a Fidesz-közösség és Orbán Viktor, hanem kivételes kormányzati teljesítménye által. Tizenöt esztendő, másfél évtized elég hosszú idő ahhoz, hogy tartalma elemző szemmel, józanul megítélhető legyen, hiszen annak nem pusztán a törekvéseit, vagyis az elvetett magokat ismerjük, hanem az eredményeit – a fa gyümölcseit – is látjuk már.”

Fotó: Mandiner/Ficsor Márton